A Vándorgyűlés témájául választott mottót figyelembe véve a zenei gyűjtemények reneszánszáról terveztük a beszélgetést: hogyan újulnak meg intézményként , vagy egy adott intézmény részeként a "zenei gyűjtemények", illetve a belső megújulással együtt rá tudjuk-e venni a használókat, olvasókat, hogy az ő könyvtárhasználatuk ( "zenei gyűjtemény-használatuk") is megújuljon? A zenei dokumentumokat őrző és szolgáltató gyűjteményeket, -részeket ma sokféle módon nevezik el: zenei gyűjtemény, zenei könyvtár, médiatár, médiagyűjtemény stb. A különböző elnevezések mögött vajon koncepcionális különbségek is vannak vagy esetleg a divatosabb, „modernebb” megnevezéssel szeretnék az olvasók figyelmét jobban felhívni a gyűjteményre, a szolgáltatásokra?
A beszélgetőtársak meghívásával különböző típusú gyűjteményeket, illetve intézményeket szerettünk volna reprezentálni: megyei könyvtári gyűjteményt, felsőoktatási, illetve középfokú oktatási intézményt, fővárosi közgyűjteményeket. A beszélgetés célja a hangos gondolkodás segítségével egymás tevékenységének jobb megismerése, közös és eltérő problémák felvetése, mások és a magunk számára történő megfogalmazása, illetve megoldási javaslatok, ötletek ismertetése, átadása. Mindez közelebb vihet bennünket egymás jobb megismeréséhez, az együttműködés elősegítéséhez. Célunk volt az is, hogy a felvetett kérdések továbbgondolásra késztessék a hallgatóságot is.

Rövid történeti áttekintés és a mai általános helyzet felvázolását követően a meghívott beszélgetőtársak mindegyikét rövid (6-8 perces) bemutatkozásra kértük, amelyben megismerhetjük a múlt - jelen - jövő hármasában a kialakulás, változás, átalakulás és az elképzelt jövő egymást követő folyamatát.
A bemutatkozásban a következő dolgokra gondoltunk első sorban:
a/ a gyűjtemény kialakulása, a gyűjtött anyag, az olvasók igénye (- gyűjtőkör, szolgáltatások); a gyűjtemény helyzete a könyvtáron belül, hasonló eltérő jellegű gyűjtemények a városban, a kistérségben (- dolgoznak-e együtt);
b/ hogyan működnek ma: új szolgáltatási formák és lehetőségek, átszervezés, a gyűjtőkör változásai (koncepció vagy kényszer?), ebből következően az elnevezés változása;
c/ tervek, jövőkép. Hogyan látják a saját helyzetüket, statikus és dinamikus elemek aránya (a változás lehetősége mennyire adott?) Mire kíváncsiak mások működésében, milyen kimondatlan kérdések foglalkoztatják a résztvevőket: egyedül vagyunk-e a problémáinkkal vagy mások is foglalkoznak (esetleg küszködnek) hasonló dolgokkal?

A bemutatkozást és ezzel együtt a zenei gyűjteményekkel kapcsolatos általános kérdések felvetését Bándoli Katalin (FSZEK) indította el. A FSZEK Zenei Gyűjteménye Budapest egyik jelentős, nagy múltú zenei könyvtára, amely igen jelentős gyűjteménnyel rendelkezik. Fontos, hogy úgy tekintsünk a „gyűjteményre”, mint rendezett, feltárt, szolgáltató dokumentumegyüttesre, mert ez a működés alapja. Kati felhívta a figyelmünket egy 20 évvel ezelőtti, két részből álló felmérésre, amelyben Skaliczki Judit a megyei könyvtárak zenei gyűjteményeit, szolgáltatásait vizsgálta. ( A megyei könyvtárak zenemű- és hangtári részlegeinek fejlődése 1978 és 1988 között = Könyvtári Figyelő,1990.1-2.sz. : http://epa.oszk.hu/00100/00143/00049/skaliczki_h.html#1). Véleménye szerint most is szükség lenne egy hasonló felmérésre és értékelésre, hiszen azóta gyökeresen változott meg a világ – gondoljunk csak többek között az internetre, az átalakult katalógusokra. Érdemes lenne megvizsgálnunk, mennyire érvényesek ma Skaliczki Judit megállapításai, felvetései.

A helyzetünk feltérképezéséhez azonban még jónéhány kérdést tehetünk fel. Fontos lenne tudnunk, mennyire tisztázottak a könyvtárakon belül a zenei gyűjtemények helyzete. Ismerjük-e valójában az olvasói igényeket, az olvasók összetételét? Milyen a kapcsolatunk az olvasókkal? Hogyan tájékoztatjuk az olvasóinkat, hogyan hívjuk fel magunkra a figyelmet: milyen a honlapunk? Nagyon eltérőek az egyes könyvtárak és ezen belül a zenei gyűjtemények világhálón megjelenő ismertetője. Igen széles a skála az érdektelen, kevéssé informatív és az ismeret gazdag, dinamikus honlapok között. Érdemes lenne kutatni az okokat: az odafigyelés, a tudás vagy a vállalkozó könyvtárosok hiányoznak? A gyűjtemények elnevezése mit jelez leginkább:a gyűjtőkört, a dokumentumtípust vagy esetleg csak a „divatot” követi?

A gyűjtőkör meghatározásakor nehéz feladat előtt állunk: hogyan határozhatjuk meg a „minőség” fogalmát a könnyűzenében? Melyek legyenek a válogatás szempontjai? (A kérdést óvatosan úgy is feltehetjük, hogy szükséges-e „könnyűzenét” gyűjtenünk?) Kati véleménye szerint az ízlésformálásban missziót teljesítünk.

Kati megosztotta velünk azt a problémát, amely mostanában intenzíven foglalkoztatja őkető a saját könyvtárukban, és amelyről sokat beszélgetnek: mi legyen a közművelődési könyvtár gyűjtőköre, amelynek segítségével a laikus olvasótól a zenetudósig mindenki megtalálja az őt érdeklő dokumentumot. Hogyan tudjuk ezzel összefüggésben a zenei könyvtárak rendszerét értelmezni és kialakítani ? Tudunk-e együttműködni, lehetséges-e egyáltalán a különböző típusú és gyűjtőkörű zenei könyvtárak együttműködése? Erre náluk igen nagy az igény! Az együttműködést ugyanakkor sokszor gátolja a „harc az olvasókért” és az ezzel összefüggő bevételcentrikusság.

A tájékoztatás, mint alapfeladat, lehetősége bővült. Tudunk-e tájékoztatni a rendszerről, információs központok vagyunk-e vagy sem? Sok helyen van általános tájékoztatás, de szaktájékoztatással kevés helyen találkozunk. A tájékoztatás jó eszközei még: honlapok, iwiw. Fontos kérdés: mi kerüljön a honlapra?

Az újabb szakirodalom jobb megismerése érdekében együttműködést kezdeményeznek ajánlások készítéséhez és az idegen nyelven írt annotációk lefordításához.

Hosszú ideje probléma a szerzői jogi kérdések tisztázatlansága, így pld. a másolatok készítésének lehetősége.

Digitalizálás kérdése: mennyire fontos és mit érdemes, mit kell digitalizálnunk?

Szolgáltatásaikban új formákat próbálnak ki: a gyerekek bevonásával bővítik az olvasói, használói kört, illetve nagy hangsúlyt helyeznek a használóképzésre.

Szirányi Gábor (Zeneakadémia) az együttműködés egyik formájaként megemlítette a rekordok átvételének lehetőségét, amely az ALEPH-rendszerben is adott. Ehhez felajánlotta a segítségét is. A Zeneakadémia könyvtári rendszere a tájékoztatásban is jól használható, mert pld. a műjegyzékszámok szerint is lehet a rekordok között keresni.

Kiemelte a jelenlegi pályázati rendszer komoly problémáját: a pályázaton elnyert eszközök és programok működtetésére már nincs meg a forrás, ami komoly problémát okoz a rendszer fenntartásában. A nem állami szponzorokkal hasonló a probléma: nincs garancia a folyamatosságra. A Zeneakadémián a jelenlegi gépesítés értéke 30-35 M Ft, az adatbázis értéke, a belefektetett munka eredményeként azonban ennek mintegy hat-nyolcszorosa.

A digitalizálással kapcsolatban Gábor véleménye az, hogy a teljes digitalizálási tért ki kell töltenünk. Az olvasó bizonyos esetekben csak pénzért töltheti le az anyagot.

Sárközi Andrea (OIK) rövid történeti visszatekintéssel kezdte hozzászólását: a zenei gyűjtemény hosszú ideig másik épületben működött, mielőtt a központi épületbe, a számukra ott kialakított helyre költöztek volna. Megfogalmazása szerint a gyűjtemény 2002-2003-ban „tért magához”. Az olvasók szabad polcon használhatják a teljes gyűjteményüket, amelyben a „klasszikus” anyag mellet népzene, a Magyarországon élő nemzetiségek zenéje, jazz, kortárs zene is megtalálható. Tervezik válogatott musical-anyag gyűjtését is.

A gyűjteményhez való hozzáállás sokszor „érdekes” volt a központi épületbe való költözést követően, a zeneműtárnak meg kellett találnia a helyét a könyvtár egészében. Felvetődött, hogy a „zenei gyűjtemény” elnevezést használják, de eddig ezt nem sikerült keresztülvinni, maradt a „zeneműtár” elnevezés. A könyvtár vezetése támogatja a Zeneműtár tevékenységét, fontosnak tartják a szerepét, helyét az intézményen belül. Jónak tartja a jelenlegi zeneműtári csapatot, a vezetés is elfogadja őket.

Kapcsolat az olvasókkal: a kották kereshetők az (elektronikus) katalógusban (cím és szerző szerint biztosan, a teljes feldolgozás folyamatban van), a CD, DVD és VHS anyag feldolgozva teljes egészében megtalálható a katalógusban. A könyvtár blogjában („Kávészünet”) a Kategóriák között megtaláljuk a Zeneműtárat is, ugyanígy a könyvtár Hírlevelében is helyet kapnak a Zeneműtár hírei, érdekességei. A gyűjtőkörrel kapcsolatban: nem tervezik, hogy gyűjtik és szolgáltatják a könnyű zenét. Az ízlésformálás nehéz kérdés, sok függ például a szerzeményező kolléga személyétől. Sokszor építenek az olvasók ötleteire, kéréseire is. Kérdéses a hosszú „reakcióidőt”, amíg a dokumentum a beszerzéstől a katalógusba kerülésen keresztül eljuthat az olvasóig, ennek oka az emberhiány ami valószínűleg mindenhol problémákat okoz.

Az együttműködés kérdése: fontos, hogy megbízzunk a partnerben! A feldolgozásban jó lenne együttműködni, hiszen az alapos, jó munka sok időt igényel, ezt jó lenne megosztani. Az egységes tárgyszavazásról többet kellene beszélnünk!

Divatos szavak vannak ma, olyanok, mint a digitalizálás, vagy az élethosszig tartó tanulás. A zenei ismeretek fontos részét képezik a műveltségnek, van is igény erre. Jól láthatjuk ezt a MÜPA működésében, a különböző fesztiválok létrejöttében és látogatottságában. Erre is építhetünk!

Zsoldos Marianna (Bródy Sándor Megyei Könyvtár) a bemutatkozást képek vetítésével tette színesebbé. Úgy látja, hogy a könyvtárak a létükért küzdenek, a lecsökkent olvasói létszámot nagyon megérzik. Szeretne több segítséget kapni a szakkönyvtáraktól: több tartalmat szolgáltassanak, a tárgyszavazásról ő is szívesen beszélgetne. Szeretné az online hozzáférést növelni a könyvtárban, ennek segítségével megmutatni a gyűjteményt. Ehhez igen hasznos és fontos eszközzel élnek: a zenei gyűjtemény saját blogot működtet, amelyen igen gyakran jelennek meg a legfrissebb információk. A rendszeres tájékoztatáshoz hírlevélre is feliratkozhatnak az érdeklődők.A könyvtár igazgatónője korábban zenei könyvtáros volt, ezért jól ismeri ezt a területet, és támogatja őket munkájukban.

Némrégen újították fel és adták át a könyvtár zenei részlegét. Marianna fontosnak tartja, hogy a működés során mindennek legyen gazdája. Sajnos a helyben hallgatás nagyon lecsökkent. Ebben az is szerepet játszhat, hogy a könyvtárban nem mindig érzik magukat komfortosan az olvasók : a zenehallgatás helye például egy ilyen hely kell, hogy legyen.

Fontosnak tartja az olvasói igények nyilván tartását és folyamatos követését, kívánságlista vezetését. Tapasztalatai szerint az olvasók a nyomtatott tájékoztatót szeretik inkább, mert a számítógépet sokan még nehézkesen kezelik. Sokszor az újdonságok listájából, különféle ajánló jegyzékekből keresnek.

Az együttműködés jegyében a közös fórumot támogatja, amelyen például az egyes zenei könyvtárak bemutatását, bemutatkozását fontosnak tartja.

A prezentáció elérhetősége:
http://www.authorstream.com/Presentation/hangtarnok-86014-br-dy-ndor-nyvt-zenem-hangt-hungary-eger-music-library-zenei-others-misc-ppt-powerpoint/

P. Stébel Ildikó (Debrecen, Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola): az intézményt 1862-ben alapították, a könyvtár is azóta működik, gyarapszik. Az intézményben komoly zenei képzés folyik: a felvételi során 3 szűrőn keresztül mérik a diákok tudását, tehetségét. Az önkormányzati intézmény, és annak ellenére, hogy professzionális képzés folyik, nagyon kevés pénz jut az iskolára is, és a kömyvtárra is.

A könyvtár a gyerekek egyik munkaeszköze, így ennek is profi minőségűnek kell lennie. A zenei könyvtárak együttműködését ő is nagyon fontosnak tartja, jó lenne, ha megalkotnánk az együttműködés kereteit.

Az ő munkájuk nagyrészt az iskolához kötődik: 24 tanszakon folyik az oktatás, a növendékek többféle szempontból is keresik a könyvtárat: főtárgy, kötelező tárgyak, énekkar stb. A növendékek egy része nehéz anyagi helyzetben van, így sokuk számára szinte a könyvtár jelenti az egyetlen lehetőséget a kottához, könyvhöz jutásban. Emellett gondozzák a történeti gyűjteményt is, fontos szerep jut az állományvédelemnek is.

Sisak Edit (Szombathely): a Berzsenyi Dániel Megyei és Városi Könyvtár képviseletében zárta a bemutatkozások sorát. Az ő gyűjteményüket 2006-tól : „zenemű és médiatár”-nak nevezik, ami azt jelenti, hogy a zenei anyag mellett videókat és DVD-t is gyűjtenek, őriznek. Az 1970-es években a zenei élet erőteljes fejlődésnek indult a városban, ez is indokolta, hogy 1979-ben meginduljon a zenei anyagok kölcsönzése. 1993-tól kölcsönzik a CD-ket. Ma 2 műszakban dolgoznak, 2 könyvtárossal.

Nagy gondot jelent számukra is a szerzői jogi törvény szigorítása, teljesen megszünt náluk is a zeneművek átjátszása. Emiatt az olvasók kérésére kölcsönzik nyelvleckéket, az analóg lemezeket, kazettákat is. Ingyenesen kölcsönzik még a kottákat és a videót is. A dvd-k kölcsönzéséért külön díjat kell az olvasóknak fizetniük. A kölcsönzött dokumentumok zömét a könyvek teszik ki. A kötelespéldányok megszünése visszavetette a szerzeményezést, ma nagyrészt nem tudják azokat a kottákat megszerezni, amelyeket korábban kötelesként megkaptak. Ma inkább a „könnyebb” műfajt vásárolják. Ugyanígy kölcsönzik a hangoskönyveket is.

Részt vesznek a könyvtár „házi kölcsönzés”-i szolgáltatásában is.

Állománymegőrzés céljából a legfontosabb lemezeket cd-re átírják. Sokféle igénynek kell megfelelniük, sokféle olvasói kérést kell tekintetbe venniük, a „komoly” zene mellett a „könnyű” zenei igényekre is igyekszenek odafigyelni.

A bemutatkozások sokféle kérdést, véleményt, gondolatot indítottak el mindannyiunkban, ott a helyszínen azonban be kellett fejeznünk a beszélgetést. Abban azonban megegyeztünk, hogy mindannyian szeretnénk, ha az elkövetkező időben többször is visszatérhetnénk a problémákra, és személyesen, levelezésben megbeszéhetnénk, közösen cselekedhetnénk.

Zsoldos Marianna képei

Az összefoglalót készítette: Gulyásné Somogyi Klára